A lencsék sokak számára nem ismeretlenek, és a lencse játszik fontos szerepet a rövidlátás korrekciójában és a szemüveg illesztésében. A lencséken különböző típusú bevonatok léteznek,mint például a zöld bevonatok, kék bevonatok, kék-lila bevonatok, sőt az úgynevezett "helyi zsarnok aranybevonatok" is (az arany színű bevonatok köznyelvi elnevezése).A lencsebevonatok kopása és elhasználódása a szemüvegcsere egyik fő oka. Ma ismerkedjünk meg a lencsebevonatokkal kapcsolatos ismeretekkel.
A gyantás lencsék megjelenése előtt az üveglencsék voltak az egyetlenek, amelyek a piacon kaphatók. Az üveglencséknek olyan előnyeik vannak, mint a magas törésmutató, a magas fényáteresztő képesség és a nagy keménység, de hátrányaik is vannak: könnyen törnek, nehezek és nem biztonságosak, többek között.
Az üveglencsék hiányosságainak kiküszöbölésére a gyártók különféle anyagokat kutattak és fejlesztettek ki, hogy megpróbálják helyettesíteni az üveget a lencsegyártásban. Ezek az alternatívák azonban nem voltak ideálisak – minden anyagnak megvannak a maga előnyei és hátrányai, ami lehetetlenné teszi a kiegyensúlyozott teljesítmény elérését, amely minden igényt kielégít. Ez még a ma használt gyanta lencsékre is vonatkozik.
A modern gyanta lencsék esetében a bevonatolás elengedhetetlen folyamat.A gyantaanyagoknak számos osztályozásuk van, például MR-7, MR-8, CR-39, PC és NK-55-C.Számos más gyantaanyag is létezik, mindegyik kissé eltérő tulajdonságokkal. Legyen szó üveglencséről vagy gyantalencséről, amikor a fény áthalad a lencse felületén, számos optikai jelenség játszódik le: visszaverődés, fénytörés, elnyelés, szóródás és áteresztés.
Tükröződésgátló bevonat
Mielőtt a fény eléri a lencse felületi határfelületét, a fényenergiája 100%. Amikor azonban kilép a lencse hátsó határfelületéről és belép az emberi szembe, a fényenergia már nem 100%. Minél nagyobb a visszatartott fényenergia százalékos aránya, annál jobb a fényáteresztő képesség, és annál magasabb a képalkotási minőség és a felbontás.
Fix lencseanyag-típus esetén a visszaverődési veszteség csökkentése egy gyakori módszer a fényáteresztő képesség javítására. Minél több fény verődik vissza, annál alacsonyabb a lencse fényáteresztő képessége, és annál rosszabb a képalkotási minőség. Ezért a tükröződésmentesítés kulcsfontosságú kérdéssé vált, amellyel a gyanta lencsék esetében foglalkozni kell – és így alkalmazzák a tükröződésmentes bevonatokat (más néven tükröződésmentes fóliákat vagy AR bevonatokat) a lencsékre (kezdetben bizonyos optikai lencséken használtak tükröződésmentes bevonatokat).
A tükröződésmentes bevonatok az interferencia elvét alkalmazzák. A bevont lencse tükröződésmentes rétegének fényvisszaverő képessége és olyan tényezők közötti összefüggést vezetik le, mint a beeső fény hullámhossza, a bevonat vastagsága, a bevonat törésmutatója és a lencse alapfelületének törésmutatója. Ez a kialakítás azt eredményezi, hogy a bevonaton áthaladó fénysugarak kioltják egymást, csökkentve a fényenergia-veszteséget a lencse felületén, és javítva a képminőséget és a felbontást.
A legtöbb tükröződésgátló bevonat nagy tisztaságú fémoxidokból, például titán-oxidból és kobalt-oxidból készül. Ezeket az anyagokat párologtatási eljárással (vákuumos párologtatásos bevonat) viszik fel a lencse felületére a hatékony tükröződésgátló hatás elérése érdekében. A tükröződésgátló bevonat felvitele után gyakran maradnak maradványok, és ezeknek a bevonatoknak a többsége zöldes árnyalatú.
Elvileg a tükröződésmentes bevonatok színe szabályozható – például gyárthatók kék, kék-lila, lila, szürke stb. bevonatként. A különböző színű bevonatok gyártási folyamataikat tekintve különböznek. Vegyük például a kék bevonatokat: a kék bevonatok alacsonyabb fényvisszaverődést igényelnek, ami megnehezíti a bevonási folyamatukat, mint a zöld bevonatoké. A kék és a zöld bevonatok közötti fényáteresztési különbség azonban kevesebb, mint 1% is lehet.
A lencsékben a kék bevonatokat többnyire a közép- és felsőkategóriás objektívekben használják. Elvileg a kék bevonatok nagyobb fényáteresztő képességgel rendelkeznek, mint a zöld bevonatok (meg kell jegyezni, hogy ez „elvileg” van így). Ez azért van, mert a fény különböző hullámhosszú hullámok keveréke, és a különböző hullámhosszúságú hullámok képalkotási pozíciói a retinán változóak. Normál körülmények között a sárga-zöld fény pontosan a retinán képződik, és a zöld fény jobban hozzájárul a vizuális információkhoz – így az emberi szem érzékenyebb a zöld fényre.
Közzététel ideje: 2025. november 6.